A következő összefoglalás a Víz Világnapja alkalmából “Vízgazdálkodás, vízminőség-védelem a Balaton Régióban” címmel megtartott konferencián elhangzottakról szól. A köszöntőkről és a konferencia céljáról bővebben itt olvashat. Az eseményen, mint a Balatoni Civil Szervezetek Szövetségének képviselője vehettem részt.

A konferencia első előadójaként Varga György c. egyetemi docens az Országos Vízügyi Főigazgatóság munkatársa ismertette a tényeket és becsléseket a Balaton vízkészlet változásáról, hangsúlyozta, hogy a Balaton különösen érzékeny a minőségi és mennyiségi változékonyságra. A tó jövőjét érintően a vízforgalom kapcsán elhangzott becslések az ALADIN-Climate modell szimuláció eredményei szerint készültek. A kivetített történeti térképek és hosszú távú adatsorok alapján láthattuk, hogy közel 10 méteres sávon belül változott a tó mélysége.

Mikoviny Sámuel 1732. évi térképén például a déli parti berkek (a mai M7 nyomvonalától délre eső területek közül is) teljesen víz alatt voltak, ami közel 900 km² felületet jelent a mai majdnem 600 km²hez képest.

A 2015-ben elkészült vízmérleg alapján a legnagyobb változékonyságot a hozzáfolyás, majd a csapadék, és a párolgás adja. Láthattunk elemzéseket az elmúlt 95 év vízmérleg adatai alapján, ahonnan megtudhattuk azt is, hogy az 1960-as években másfél méter feletti vízoszlopnak megfelelő vízleeresztés is történt. 2000 és 2011 között mérték a legszárazabb éveket a tó vízkészletét tekintve, 1921-től számítva, amióta adatsorok rendelkezésre állnak. A vízeresztés mértéke az elmúlt éves átlagok alapján a csapadék 90%, ami alapján a Balaton egy lefolyásos tó, de az előrejelzések szerint lefolyástalanná válhat az elkövetkezendő 100 évben erősödő hatásoknak köszönhetően. Az egyik legmarkánsabb hatás pedig antropogén: a területhasználat a vízgyűjtőn.

Az 1921-2005 időszakot felölelően 2015-ben elkészült a Balaton vízlevezető rendszer levezetése nagyprojekt keretében a tó átfogó hidrológiai feltárása. Az idősorok vizsgálatának az eredménye jól mutatja a csökkenő irányultságát a vízhozamoknak, folyamatos csökkenés tapasztalható a hozzáfolyásban, így a vízhiányokat döntően ez okozza. Az idei év január viszont már most csapadékosabb, mint az elmúlt 30 év ugyanezen időszakában mért értékek és februárban már a háromszor annyi csapadék hullott a Balaton területén, mint az átlag, ezzel 1921 óta a második legcsapadékosabb februáron vagyunk túl.

Az előretekintés során olyan globális éghajlati modellek alapján dolgoztak a szakértők és az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársai, melyek közepesen pesszimisták. Ezek alapján várható, hogy nagy éven belüli átrendeződések következnek. A modell számítások szerint 2100-ra a július-szeptember időszakban 30%-os csapadék csökkenést, az október-december hónapokban 30%-ot meghaladó növekedés várható majd. A legvalószínűbb változás az éven belüli átrendeződés lesz, ezért a téli csapadékokat célszerű lesz visszatartani a nyári, ősz eleji szárazság és fokozott párolgás mérséklésének kiegyenlítésére.

2021-2050 és 2071-2100 időintervallumokra számolt modellek még egyértelműbben mutatják az erőteljes hőmérséklet növekedést. Az évi középhőmérséklet 3 fok fölötti emelkedése a nyári hónapokban július-szeptemberben 4-6 fokos havi középhőmérséklet emelkedés nagyon magas érték, ami jelentős változásokat okoz a vízháztartásban! A viszonyításai időszak 1961-1990. Kettős szorítás alá kerül a Balaton: a hozzáfolyás csökkenésével együtt nő a párolgása a szabad vízfelszínnek. Kiemelte az is az előadó, hogy a modelleredmények egy modell alapján rendelkeznek bizonytalansággal. Egy modellből nem lehet végkövetkeztetéseket levonni, ezért a jövőben szükséges még egy modellkísérlet az alapfokú értékeléshez és a biztosabb számszerűsítéshez.

Pomogyi Piroska a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság munkatársa A balatoni kis vízfolyások, szűrőrendszernek áttekintése című előadásában elmondta, a Zalával együtt 60 kisebb-nagyobb vízfolyás torkollik a Balatonba. A kisvízfolyások digitális katasztere és aktuális felmérésének eredményei DVD-n hozzáférhetőek az igazgatóságnál. Az előadó felidézte az elmúlt évtizedekben a Balaton vízminőségét érintő hatásokat. 1988 előtt rengeteg probléma volt a vízminőséggel, elsődleges feladat volt a diffúz terhelések csökkentése, ami elhúzódott, így a Zala vízgyűjtő esetében szükséges intézkedések csak nemrég lettek befejezve, de a végeredmény: a vízminőség javuló tendenciájú. Ellenben megnőtt a részaránya a belterületekről származó terheléseknek: 30% a területhasználatoknak a közvetlen parton a beépített részekről származó, mint például az úthálózat, ami komolyan érinti a belterületi vízfolyásokat és például egy záporeseménynél komoly terhelő forrást jelent.

A Műegyetem vizsgálatai szerint az összes foszforterhelés negyed része, 30-35 tonna / év a belterületekről származik. Kiemelte azt is, hogy a halastavak a vízminőségvédelmi intézkedések ellen hatnak, különösen a déli parti területeken, a berki részeken befolyó vizeknél jelentős a hatásuk, tápanyagterhelésük nagyon nagy, direkt szennyvízterhelést is kaphatnak, ennek nyomai is vannak.

Pécseli Péter a KDT VÍZIG, Balatoni Vízügyi Kirendeltségének szakaszmérnöke Szkater Roland térinformatikus ábráival számos tervezési és felmérési aktualitást ismertetett a Sió-csatonra és zsilip felújításáról. Elmondta, hogy 1863-óta sokat változott a zsilip helye, a kapacitása kicsi volt, fokozatosan átépítésekkel növelték. 1947 óta van a mostani helyén, azóta nem volt jelentős átalakítás, 1972ben felújították és 2000-ben kapott acélszerkezetet. Funkciójában, állékonyságában szerepét betölti, folyamatosan követik precíziós szintmérésekkel, amiből tudják, hogy néhány mm-es periodikus mozgást végez, ami működését nem veszélyezteti. Az Országos Vízügyi Felügyelőség a projektgazdája annak a 12 milliárd keretösszegnek, aminek a fele a műtárgyak létesítésére, a másik a Sió alsó és felső szakaszának rekonstrukciós munkájára, a megnövelt vízhozam levezetéséhez kell, mert a vízszintszabályozáshoz 100 m3/perc kapacitásra van minimum szüksége, a jelenlegi 80 m3/perc helyett.

Pécseli Péter egy második előadásában a mederállapot, az iszapkotrás és a mederanyag elhelyezés kapcsán elmondta, a Balaton medre tagolt és összetett élettér, a mederszélen kicsapó hullámok ellen és a magas szinten befagyott jég romboló munkája ellen nehéz védekezni.

2015 őszén lezajlott a teljes partvonal és mederfelmérés, a nádasok minősítésével együtt. A munka lézeres távméréssel is zajlott, mely egy repülőre rögzített lézeres scanner méréseiből származó másfél milliárd pontot kitevő térinformatikai munka eredményeit is magában foglalja. Az iszapkotrás kapcsán úgy fogalmazott, hogy a keszthelyi medencében el kéne kezdeni egy minőségvédelmi kotrást, ehhez kell viszont szükséges egy átfogó és alapozó előtanulmány elkészítése.

Elsősorban a problémák feltárása és lehetőség szerint a megelőzése a cél. Mivel csökkenő vízmélységnél jönnek elő a problémák, szükséges mindig megfelelő szinten tartani a vízszintet.