Mi az a probléma, ami a Balatont, mint tájat érint? Lássuk a legsürgetőbb kérdéseket és feladatok körét.
Csupa kérdésfelvetés következik, mely erősnek hat, és legtöbbje már régóta aktuális a Balaton régióban. A mai nap Siófokon megtartott műhelytalálkozón az előadóktól elhangzottakból idézek.
2015-ben ratifikálta Magyarország az Európai Táj Egyezményt (2000). A táj az ember viszonya a természethez, védeni sem egyszerű ezt a kategóriát és kapcsolatrendszert, de értelmezni sem könnyű a tájat, mint egységet. Kié a feladat? Az államé, a terület tulajdonosoké?
Molnár Gábor (Balatoni Integrációs Kht.) köszöntőjében elhangzott, hogy ugyan sokat beszélünk a tájról, természetről, de az épített környezetről kevés szó esik. Az előadók sora sok alapvető történeti, jogszabályi és jövőbeni tervezési problémát ismertetett.
Elsőként ifj. Horváth János állami főépítész (Somogy Megyei Kormányhivatal) tartott egy történeti-dinamikai szálon végigvezetett előadást a Balatoni táj és településfejlesztés (-rendezés) kapcsán. A ráhangolódás Ferenc pápa egyik nyilatkozatával kezdődött: "... világosan megmutatkozik, hogy a környezet pusztulása, valamint az emberi és etikai hanyatlás szorosan összefügg." Az a megatrend, ahogy a népesség növekszik, az élhető területek pedig csökkenek komoly kihívássá vált számunkra a Balatont érintően is. Évek óta vannak a kihalás szélén álló településeink, ahonnan a lakosság elvándorol a megélhetés miatt: ezek parlag (megműveletlen) községek pl. Belső-Somogyban. Komoly felelősség az építészek, tájépítészek, urbanisztikai szakemberek számára túllépni az – én és alkotásom EGO szintjén és hosszú távra tervezni: közösségi célok és az adott táj igényei szerint. Milyen a jövőképünk, milyen időtávban gondolkodunk: a következő választásig?
Balatonfenyves esetét hozta fel példaként, amely esetben ma közvéleményt alkotó többségben már meg sem fordul, hogy nem a Balaton öntött ki, hanem mi építettünk a Balatonba! Ez volt tehát a ráhangolódás, most következik a szakma.
A térség, a régió és a települések együtt mérnöki-társadalmi-gazdasági élet élő egysége, ami az életterünket közvetlenül és alapjaiban befolyásolja. A tét óriási!
Az elmúlt években igen gyors szervezeti és szabályozási változások mentek végbe, emiatt számos húsbavágó területen joghézagok maradtak. Nagy a bizonytalanság a szervezeti rendszerekben, nincs hosszú távú koncepció, egyre inkább rövidtávú célok kerülnek előtérbe. Nem csak a természetvédelemben tapasztalható szomorú trend az, hogy nagyon nehéz szakembert találni, sok a pályaelhagyó (még több a megkötött kéz).
Az igen konkrét, és teljesen komplex szakmai szemléletben készült előadásban a következő példák kerültek érintésre az elmúlt időszak balatoni építés és fejlesztésügyi visszásságai kapcsán (a teljesség igénye nélkül):
Balatonvilágos üdülőfalu tervezése kapcsán a löszfal (!) tetejére két toronyházat tettek volna, itt csak óriási szerencse és egy környezeti értékelés segítségével sikerült megvédeni a táji környezetet. Fonyód kikötője torzóként ott maradt a parton, szemben a Badacsonnyal, a befektető nem tudta a megfelelő pénzügyi partnerrel megoldani a jogszabály változásokhoz való igazodást és a munkálatok befejezését. Siófok meteorológiai állomás esetében a szabályozási tervben a környező zöld területekből véletlenül kimaradt az a védőzóna, ami biztosíthatná az állomás mérési adatainak minőségi szakadatlanságát, mivel egy parti villa nagyban befolyásolja az adatok milyenségét.
A környezethasználat tekintetében hogyan hatályosulnak a jogszabályok? Már tudható, hogy a helyi építési szabályzatok felülvizsgálata 2018-tól megkezdődik, de pénzhiány miatt sok esetben az önkormányzatok nem fognak tudni megfelelni a szabályozásoknak. A konfliktusok száma végtelen a balatoni településeken.
Selyem Anikó (Balaton-felvidéki Nemzeti Park) építésügyi szakreferens A táj és az épített környezet című előadásában sok képpel illusztrálta a Balaton-felvidék helyzetét és problémáit a témában. Miért szép a táj? Akarjuk-e megőrizni? Mit jelent nekünk? Hogyan tartsuk fenn? Újabb kérdésfelvetésekkel indultunk el. Megtudtuk, hogy a Balaton törvény foglalkozott először a térségi tájképi elemekkel. Pozitív példaként került elő Tihany, a sűrűn beépített településterület mellett megnyugtató látványt biztosító belső vízfelületeivel, a legeltetett gyepterületekkel. Az előadó hangsúlyozta, hogy a balatoni nádas az ökoszisztéma szolgáltatások között az egyik legfontosabb elem a térségben, alapvető szükségletünk tehát, hogy a még meglévő nádasokat megőrizzük. A balatoni szőlőpincék és a hagyományos, közösségi összefogáson alapuló lakóépület építésnél nagyon racionális volt az építés, emellett esztétikus és harmonikus is a szokás alapú építészeti elemekkel. Így illeszkedhetnek egymáshoz a Balaton-felvidék természeti és tájelemei. A déli parton ellenben urbanizált, egybefüggő, télen szellemtelepülésekként működő területek láthatóak, hiányzik az esztétikus élmény, de a felvidéken is megnőtt az egybeépültség, a présházak ma már a belterületek részei.
Halhattunk összefogásokról, melyek nem jutottak túl egy bizonyos szinten, de lételemét adhatnák a Balatont körülölelő tájnak: az egy falu egy rét kampány, utak mellett 1100 fa telepítése. Ehelyett jelenleg az utak mellett indokolatlan fakivágások zajlanak és népbetegség a fűnyírás.
A kisparcellás vulkáni talajon termelt bor régiós szinten kiemelt kincs, az előrelátás mégis hiányzik és a szőlőhegyek kisparcelláinak egy nagyon jelentős része nem megfelelően művelt, az intenzitás különbsége jelentős. A beépítések miatt a szőlők eltűnése várható (mint tapasztalható ez teljes és lehangoló mértékben a déli part mentén), ezért nagy veszély, ha a beépítés mértéke megemelkedhet. Nem lehet csak az idegenforgalomra alapozni, a sűrű beépítés már a külterületeken is jelentős, komolyan végig kell gondolni ezt, ha meg akarjuk őrizni a balatoni tájat.
Illyés Zsuzsanna a Szent István Egyetem dékán helyettese a tájgondok szakirányú képzés kapcsán beszélt arról, hogy ma a belterület részei a tájnak többé-kevésbé gondozottak, a külterületen a gazdaságok azonban nagyon felaprózódtak. Az, hogy a gazda mit ért előrevivő dolog alatt, nagyon különböző. A védelmi intézkedések végrehajtása, a fejlesztések kontrollálása rendkívül nehézkes. Nagyon eltávolodtunk attól, hogy a tájat, a természetet megéljük, általános jelenség hazánkban a táj-tudat, a tájidentitás és a tájhasználat megrendülése. Nem tudjuk, hogy mit és hogyan kellene tenni, kicsi megértésekkel és kicsi hatásokkal hatalmas változások érhetőek el. Aktív jelenléttel, a lakossággal és a település vezetőkkel együtt gondolkodva lehetne csak célt érni egy komoly szakember hálózattal. Kiemelt gondolat: amit nem ismerünk, azt nem becsüljük, nem védjük, amit nem ismerünk azzal nem számolunk, sem mint potenciális feladattal, sem mint fejlesztési lehetősséggel, ezek a helyi identitásképző elemek, és nagyon fontosak.
Szemléletváltásra lenne szükség a táj és az ember kapcsolat helyreállításában, mint például helyi közösségek felkészítése és alkalmassá téttele az értékőrzésre, kis léptékű élő munkára alapozott élőhely helyreállítások, kisvízfolyások rehabilitációja (mint ez megvalósul a Nők a Balatonért egyik helyi csoportjainál is). Vannak ugyan településrendezési terveink, de nincsenek tájfejlesztési céljaink és megvalósítási terveink. A gazdákat segíteni kell, hogy értékőrző módon tudjanak tájgazdálkodni. A tájat értő és gondozó emberek kellenek.
ICG EX Anta Tanácsadó Iroda előadója a balatoni elhanyagolt ingatlanok hasznosításának előzetes megvalósíthatósági tanulmányát mutatta be, amely egy dokumentumelemzés és interjú, valamint statisztikán alapuló munka. Eszerint egyre több használaton kívüli ingatlan van a balatoni kiemelt üdülőkörzet területén, a nehezen eladható ingatlanok állapota egyre romlik, idősödő lakosság jellemző a térségre, a fiatalok elvándorolnak. Az ingatlanok többsége több, mint 8 hónapot áll üresen, van használaton kívül, szezonálisan munkanélküliség is jellemző a térségben. A cél az lehetne, hogy közösségi alapon legyenek hasznosítva az ingatlanok. A terv uniós forrásokra építene, ami 7 éves projekt keretében kerülne ütemezésre. Szükséges ehhez egy regionális vagyonhasznosító szervezet felállítása, aki összefogná az egész programot. 4 pilot projekt kerülne megvalósításra és azoknak a tapasztalatai alapján kerülne kiterjesztésre a teljes üdülőkörzetre a program. A Balatoni Fejlesztési Tanács lehetne a központi iroda s mindegyik megyében lenne regionális iroda, itt kerülne sor az ingaltnak regisztrálására és a tulajdonosokkal való partnerségi megállapodások megkötése, a felújítások és a hasznosítások megvalósítása. A közösségi ingatlan felújítási program során, a helyi lakosságból a munkanélküliek közül kerülnének kiválasztásra a megvalósításban és kivitelezésben résztvevők. A projekt becsült költségvetése 2,3 mrd forint, ami illeszkedhetne a Területi Operatív Program prioritásához és intézkedéseihez. A koncepció a megyei programokhoz is illeszkedik. A 181/2015. (XI.12.) Kormány Határozat elfogadta az összesen 312,5 mrd forintnyi forrást bevonó fejlesztési csomagot, amihez szintén illeszkedik a koncepció.
A kérdésem a nap végén már csak az: ennyi joghézag, szinte megmásíthatatlan ballépés és jószándékú, változásokkal kecsegtető ötletelés mellett mi lesz végül a balatoni tájjal a jövőben?
(Fotók: Miókovics Eszter)
